magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Visszajövünk!
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Túzok Vándorkupa - Pályázati felhívás
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
   
 
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
Hasznos linkek

   

        

                       

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 

          
 

 


   

   

NATURA 2000 fenntartási tervek
 
A Kígyósi-pusztán már kirepültek a kis őrgébicsek első fiókái
 
A Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta részterületén a korábbi évekhez hasonlóan idén is mintegy tíz pár kis őrgébics költött. A fiókák egy része már június végén kirepült a fészkekből.
   
 
A kis őrgébics méretre a seregélyhez hasonló, kistestű énekesmadár. Jellegzetessége, hogy felső csőrkávája kampós végű, akárcsak a sólyomféléké. Néha kisebb rágcsálókat is megeszik, de fő táplálékát a rovarok képezik. Leggyakrabban a pusztákon, nyílt élőhelyeken találkozhatunk vele. Olyan területen telepszik meg szívesen, ahol valamennyi cserje, bokor is van, mivel fészkét ezekre rakja. A többi gébicshez hasonlóan a kis őrgébics is ún. vártamadár, azaz valamilyen magasabb helyről, bokrok, fák csúcsáról lesi a talajon mozgó tücsköket, sáskákat, szitakötőket, onnan csap le rájuk.
 
Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Nagyon rövid ideig tartózkodik Magyarországon: április végén, május elején érkezik, s augusztus végén, szinte naptári pontossággal, már el is vonul. Mindössze négy hónapja van tehát a költésre, s arra, hogy fiókái megerősödjenek. Megérkezése után két-három héttel a tojó már ül az 5-6 tojásos fészekaljon, június végén pedig a legkorábbi fiókák már ki is repülnek.
 
A Kígyósi-pusztán június utolsó napjaiban több fiókát is megfigyeltünk, melyek ekkor még a fészek közelében tartózkodtak. Szüleik további egy-két hétig etetik őket, amíg meg nem tanulnak önállóan táplálkozni.
 
A kis őrgébicsnek jellegzetes csettegő hangja van, de éneke nem feltűnő. Sokkal inkább a külsejéről, világos dolmányáról és fehér hasáról lehet felismerni a dűlőutak menti bokrokon üldögélő példányokat.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   
 
2020.07.04.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design