magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
KVLKÁP
Szongáriai cselőpókok a pusztán
 
A Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáit járva jó eséllyel megpillanthatunk egy-egy szongáriai cselőpókot, különösen az őszi időszakban.
   
 
 
A szongáriai cselőpók a hazai fauna legnagyobb pókfaja. Elterjedési területe Kínától a közép-ázsiai sztyeppéken át egészen a Fertőzugig nyúlik. A KMNP mindegyik részterületén megtalálható. Testhossza 4 cm körüli, de ha lábait kiterjeszti, akkor a 10 centimétert is elérheti. Földbe vájt (20-30 cm mélységű) lyukakban él.
 
Különlegessége, hogy nem sző fogóhálót. Szürkületkor előbújik üregéből és annak környékén portyázva lerohanja áldozatait (tücsköket, futóbogarakat, különböző rovarokat). Legnagyobb eséllyel ősszel találkozhatunk vele, ilyenkor a téli elvermelés előtt igen intenzíven vadászik az alkonyati órákban. Nemcsak a szikes pusztákon, hanem a kisebb falvak nagy, füves udvaraiban is feltűnhet, főleg az esti villanyfénynél, amikor a rovarok is megjelennek. Teste barnás-szürkés, világos krémszínű. Hatalmas csáprágója van, melynek tövénél vöröses színű a feje.
 
Fontos tudni, hogy alapvetően nem támad, csak akkor csíp meg valakit, ha megszorítják, megnyomják vagy veszélyben érzi magát. Csípése erős, a lódarázséhoz hasonló. A csípés émelygést, hányingert és heves szívdobogást idézhet elő.
 
A szongáriai cselőpókok a telet általában a saját maguk által készített mély repedésekben, furatokban töltik. Ha átvészelik a hideg évszakokat, akkor 2-3 évig is elélhetnek. Az utódokról kizárólag a nőstények gondoskodnak, a pici pókokat első vedlésükig a saját utótestükön hordozzák. Ilyenkor a földbe vájt üregek tetejét is befonják, lezárják, hogy védjék utódaikat.
 
 
 
   
 
2018.10.04.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design